MASZAT

Újdonság az oviban, csokoládés derelye ebédnél a tányérban. Csak, mert tudva lévő, hogy széppé, kerekké teszi az életet.
Márknak, Pálmának és Larának tutira bejön, egyszerűen imádják. Mint mindig, most is vidáman, ám az általában megszokottnál is maszatosabb ábrázattal rohannak kifelé a csoportból.
Egyenesen engem céloznak meg mindhárman. Three, two, one - "Help, I need somebody..." avagy "Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni..." - zero.
Snitt, csapó! Maradok, megadom magam, hát persze. Napnál is világosabb, hogy ez minden vágyam.
Boldogan engedem, hiszen éppen ez az, ami nagyon, de még annál is inkább a mindennapokban annyira nagyon kell nekem.
Totális megsemmisülés, néhány másodpercre megszűnik a világ, csak ők és én. Karjaimat szélesre tárva, átadom magam, övék vagyok, nincs menekvés.
Csak önfeledt csupa csiki-csoki ölelés, fergeteges jó kedv, ragadós a nevetés.