MEDVEFA

Tudod, tudom, ezerszer megbeszéltük a mese végét...
Felkészültem, de mégis, hihetetlen nehéz...
Mondanád, nem baj, most ehhez túl gyengék a szavak...
Szabad vagy, az lehetsz aki csak lenni akarsz.
Ismersz, ma még nem megy, de talán majd holnap újra jáde fényében pompázik a mályvarózsa...
Most minden gondolatomat millió kristálytiszta, bánatosan gömbölyű könnycsepp borítja...
"Medvefa. Málnacukorral. :D " ❤

HATÁR

Egyszerű, színes, semmitmondó, magára hagyott, csendes kis szélforgó...
Az imént még úgy tűnt, hogy sorsával elégedett, bár jobban átgondolva, talán kissé unottan és lomhán pöffeszkedett.
Semmi sem állandó, folyton változik minden, már vadul pörög, hovatovább őrülten, eszeveszetten.
Hangosan zörög, kattog, cseppet sem érdekli hogy nem helyénvaló, határozott, startra kész, megállíthatatlan, three, two, one, zero...!
A feszültséget nem bírja tovább, egyenesen az űrbe lövi ki magát, viharos szenvedély, a csillagos ég sem határ.

HEART

A lépcső alatt mocskos, ázott matracok és szakadt, ócska, bűzös paplanok...
Márk: "Vannak olyan emberek, akik itt alszanak?"
Én: "Igen, nekik nincs lakásuk."
Márk: "Az hogy lehet? Miért nem vesznek ők is egyet?"
Én: "Mert nagyon sokba kerül, annyi pénzük nincs, ami van, abból pedig nem futja ilyesmire."
Márk: "Az hogy lehet?"
Én: "Szerencsétlenül alakult az életük, néha sajnos előfordul ilyen."
Márk: "De ha egyszer véletlen a Panniékkal történne meg, ugye vennél nekik házat, ahol nyugodtan élhetnek?"
Én: "Hát persze, még szép, ez csak természetes! Egyetlen pillanatig se aggódj ilyesmi miatt, édes kicsi szívem!"

TORNACIPŐ

Dél előtt van éppen 10 perccel...
Mindent félre dobok, futok, sietek, hétmérföldes csizmám felhúzom, zuhanok a lifttel, merengek, egyik lábam itt, a másik ott, hamarosan az oviban lépkedek.
Előbb viszont a sötét lépcsőház után, a vakítóan szikrázó napfénybe nézek, úgy biz ám.
Repülnék tovább, ám egy pillanatra a valóságba Visszazökkenek.
Néhány emberre leszek figyelmes, aki éppen a ház előtt beszélget.
"Nagyon meleg van baszd meg!"
"Ja, baszd meg!"
"Kurva hőség!"
Ők már csak tudhatják. Mit számít nekem?
Tudom, hogy szép az élet, jó nekem! Koronámat tornacipőre cserélem, aztán fényes csillagok hátán, avagy tavon tükröződő napsugarak szárnyán, három lelkes, kíváncsi manómhoz igyekszem.

CSÓKOLOM

Hazafelé sétálok, derült az ég, a fodros felhők önfeledten, lassan úsznak, gondolataim mint általában, most is ezerfelé kacskaringóznak...
Friss levegő, eső-föld-virág elegyének mennyeien finom illata.
Az utca túloldalán két ősz halántékú, úriember. Csendesen, meghitten, fontos dolgokról beszélgetnek.
Minden elismerésem, látszik hogy jól érzik magukat, kellemesnek látják ezt a szerdai reggelt, a mai nappal teljes mértékben elégedettek.
Ez igen, ezt már nevezem! Az ilyesmit, nagyon, és még annál is jobban kedvelem.
Éppen búcsúznak egymástól, egyikük szakállas, inges, szemüveges. Illik hozzá. Érzem rajta, hogy valószínűleg igen talányos, rendkívül ötletes, felettébb szabad, igazán lelkes, valóban különleges és meglehetősen szellemes.
Átjön az úton, ellenkező irányban én is éppen ezt teszem. Még három lépés és elhaladok mellette. Egy pillanatra egymás szemébe nézünk. Igen, jól gondoltam, szép a lelke, bejön nekem.
"Kezitcsókolom!"
"Jó reggelt!"
Hát persze, hogy bearanyozta a délelőttömet ez az ismeretlen férfi ember.

DÉDI

Reggel útközben összefutottunk a "Mamival".
Fonott kosárkával a kezében, fitten, frissen, mosolyogva, sorban egymás után megölelgette és puszilgatta mindhárom ovisomat.
Ő: "Édes, drága, kicsi kincseim! Nagyon szeret ám benneteket a dédi!" ❤

NŐK

Mellettünk öltöző csilli-villi, édi-bédi kislány a másik csoportból...
Ő: "Hű! De csúnya az esőcsizmád!"
Én: "Hmmm...! Hát őszintén szólva, a tiéd még rondább."
(Mélységes döbbent, igen meglepett ábrázat, erősen gondolkodik, ezt a gyerekes reakciót valahogy egyáltalán nem várta...)
Ő: "Na jó, egyáltalán nem is csúnya a tiéd."
Én: "Akkor én is bevallom, a tiéd meg egyenesen csodaszép."
Mindketten elégedetten mosolygunk... :)

MEOW

Szép reggelt mindenki! Miki egér táncba hív, vigyorog a nap, egy nagy ugrás, vidám mosolygás, újabb hétfő, ragyogó kihívás.
Macsek az első, nem hagyja magát.
Jó étvágyat a reggelihez, Krampusz úr! Fogyassza egészséggel a lazacot és Önnek is további szép napot!
Friss víz, alom, napszemüveg, lapátolás. Következhet a készülődés, öltözés, fogmosás, miegymás.
Pörög az eszem, cikázik ide-oda a szemem, per pillanat azt sem tudom mi a nevem.
"Most öntöttem ki az utolsó adag Whiskas-t, este vegyünk majd egy nagy zacskó száraz macskaját...!"

MÉREGPÓK

Késő éjjel jegyzetelés közben hirtelen fájdalom, önkéntelenül a hónaljamhoz kapok...
Mi a franc...!!!??? Azta...!
Egy nagyobb, kőkemény dudor.
Jesszus! Ezt nem hiszem el!
Tutira nyirokmirigy daganat! Miért pont most és miért pont én?!
Már rohanok is a fürdőbe a tükörhöz, hogy alaposan szemügyre vételezzem, mi a pálya.
Huhhhhhhhh...! Jól ismert piros duzzanat. Csak egy nyavalyás pók csípett meg a parkban frizbizés közben, tegnap.
Ezt megúsztam! Hála Istennek! Sokat mondogatom, hogy a szerencse gyermeke én vagyok!
Mindig tudtam, hogy nagyon szeretnek engem odafent az angyalok! :)

DANGER

Lift, 6. emelet, kiszállás...
Lara, miután mindannyian elhagyjuk a fülkét, még gyorsan megnyomja a földszint gombot.
Pálma: "Nagyon vigyázz a kezedre, mert gyorsan záródik az ajtó!"

GUMI

Ovi, ebéd, gulyás pulykából...
Én: "Milyen volt a mai ebéd?"
Lara: "A mákos tészta finom, de a husi gumiból volt."

CIAO

Két pohár ice tea rendel...
Márk kiszolgálta Pálmát, majd önmagának is öntött, végül a műanyag kupakot nem csavarta vissza a pille palackra.
Mint aki jól végezte dolgát, sietve távozott a konyhából.
Pálma: "Márk, te egy imposztor vagy!" :)

START

Még 5 perc az indulásig...
Én: "Lara, Pálma! Öltözzetek már légy szíves, mert ha ilyen lassú tempóban haladtok, akkor mire elkészültök, lemegy a nap!"
Lara és Pálma: "Jól van! A bugyi már rajtunk van!" :)

GENTLEMAN

A színházban távolról megpillantottuk Márk leendő tanító nénijét...
Én: "Nézd csak Márk! Ott van Éva néni, ő tanít majd téged szeptembertől."
Márk: "Akinél a táska van?"
Én: "Igen. Na mit szólsz hozzá?"
Márk: "Hűha! Nagyon csinos!" :)

HAJNAL

Tegnapból ma lett, piros kijelző, 01:05... Mondom... Tartogatom... Jegyzetelek... Majd máskor... Nem, nem mégsem... Megírom... Szóval akkor... Nos? Igen! Most? Tehát...
Na még egyszer fussunk neki!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hófehér és igen szégyenlős mályvacukor, aki a tűz mellett a hold fényében szemérmesen olvadozott...


Örvény

Finom hófehér szégyenlős mályvacukor,
Kecses, pillekönnyű, ellenállása megtört.
Megadta magát, olvadozni kezdett,
Holdfényes februári éjjelen, pontban éjfélkor.

Szállingózó hópelyhek, egy akkord, egy gitár,
Felhők mögül előbújó mosolygós napsugár.
Sikamlós selyem függönyt meg-meglebbentő,
Narancsvirág illatát sodró, könnyed tavaszi szellő.

Büszke, jéghideg vanília fagylalt,
Szemérmetlen, folyékony meleg nyúlós karamella.
Egybefolynak, egymáséi lesznek,
Szeressétek egymást, signore és signorina bella.


Na igen, ez az, így már mindjárt más... Tetszik! Rendben, elfogadva.
Most aztán tényleg futok, gyorsan veszek egy frissítő zuhanyt és irány az álomvilág, mert aztán holnap korán reggel újabb izgalmas nap vár rám, az a bizonyos futás és kerékpározás, a szokásos, éves kerületi fesztivál...
Mit is mondhatnék még? Kíváncsian várom a hasamra ragyogó, hajnaltájt érkező, jó öreg, narancsszínben izzó, gömbölyű korongot.
Egészen biztosan minden porcikámban élvezem majd a napot és ebédre, zamatos málnához méltón, nagykanállal az életet habzsolom. :)
Irgum Brummm Burg

MAMA

Oviból jövet-menet gyakran összefutunk Rózsi nénivel, aki abban a különös hóesésben, az ismeretségünk első percében megkért, hogy egyszerűen csak nevezzem Maminak, ezért meg azért...
Annyira nagyon hasonlít minden tekintetben az én drága jó, imádott Zsuzsa mamámra, (aki már nem lehet köztünk) hogy az már egyenesen elképesztő - ez nem ér.
Szerelem első látásra. Imádom! Már messziről mosolygunk a másikra, mindig megállunk néhány percre, szót váltunk egymással, poénkodunk néhány sort, aztán szép napot kívánva ki-ki megy a maga dolgára.
Márk lett az ő "kis kedvence". Ma reggel is édesen magához ölelte. Arra gondoltam, hogy ezt most éppen úgy csinálta, mint ahogy annak idején velem az én édes nagyim tette, aki a "sharpei kutyuska" kisfiamat már nem ismerhette.
Szép pillanat, egy kósza, boldogságos, szégyenlős könnycsepp. Persze meglehetősen vadul fújt a szél, nyilván csakis az tehette. Néha kissé mamátlannak érzem magam. Legközelebb megkérem, hogy engem is vonjon magához egyetlen röpke másodpercre. :)

CSILLI-VILLI

Mellettünk öltöző csilli-villi, édi-bédi kislány a másik csoportból...
Ő: "Na végre! Ez a baglyos karkötő már nőies, illik hozzád."
Én: "Köszönöm szépen! Örülök, hogy elnyerte tetszésed. A Tiéd is gyönyörű, remekül áll neked."
Ő: "Köszi!"
(A férfi G-Shock órámtól és a Converse tornacipőimtől pl. totál ki van akadva, szeptember óta már többször megjegyezte, hogy ez bizony férfi viselet, hovatovább egyáltalán nem nekem való.) :D

VARÁZSERŐ

Útközben felszedett kisebb, vékonyka faág, zöld levelekkel...
Lara: "Ez egy varázspálca!"
Dominika: "Tényleg van benne varázserő?"
Lara: "Nincs."
Márk: "Akkor csak egy öreg vagy." :D

DÁTUM

Ovis uzsonna elfogyasztása közben, itthon...
Pálma: "Holnap azt hiszem nem megyünk oviba."
Lara: "Gyere! Nézzük meg a naptárat!" :)

FELHŐ

Jesszus! Nem csivitelnek a madarak és a napocska sem süt a hasamra...
A kék égen úszkáló, alakjukat folyton változtató fodros felhők is eltűntek, szürke fátyol odafent.
Na sebaj! Nyugalom, mély levegő! Nézzük a jó oldalát! A májusi eső minden bizonnyal aranyat ér...
Akkor meg? No problem.
Amúgy is, hiszek benne, hogy holnap totál erővel, mosolygósan, ismét felragyog a jó öreg, imádott, narancsszínű napkorong.
Borúra derű... Ez mindig ennyire nagyon egyszerű, sőt egyenesen törvényszerű. :)
Addig is: I Feel Good! :D

ITALIANO

Lara: "Szép az idő! Akkor most cipő kell, vagy jó lesz a szandalló?"

ROHANÁS

Reggel induláskor...
Én: "Van papír zsebkendő mindenkinél?"
Márk, Pálma és Lara: "Igen, persze."
Én: "Biztos? Inkább adok, még egyet-egyet, mert szerintem nincs a zsebetekben farmer."

SZÍVÜGY

Első osztályosok, csillogó szeműek, nagyon őszinték: "Légy ezentúl mindig boldog..."
Közben az óriás kivetítő vásznon egymás után sorban az anyukák fotói jelennek meg.
Nem egyformák, sőt kifejezetten különböznek - idős, fiatal, gömbölyű, sovány, elegáns, alternatív, gazdag, szegény, rövid- és hosszú hajú, kreol, fehér, alacsony, magas, konzervatív, liberális, pesszimista, optimista, zárkózott, nyitott, félénk, magabiztos, morgós, kedves, édes- vagy örökbefogadó mami, egy-hat-tizenöt-harminc gyerkőccel, magyar, arab, olasz, amerikai, férjjel, vagy nélküle...
Egyben azonban egészen biztosan megegyeznek: a gyerekeik számukra a legszentebbek, örök szerelmek, kristálytiszta, kölcsönös, mindenek felett álló, őszinte érzelmek, mindennél értékesebb szívügyek, felbecsülhetetlen drága kincsek.

KRISTÁLY

Hát persze, hogy idén is kellőképpen megkönnyeztem. :)
Azok az őszinte szemek, igazi kristálytiszta érzelmek... ❤
Kérem szépen, én felkészülten érkeztem, indulás előtt tudatosan csakis a felső szempilláimat hosszabbítottam meg éjfekete szempilla festékkel... :D
Az ovinkban hagyomány, hogy az anyukákat külön-külön, egyenként köszöntik ilyenkor, előzetes időpont egyeztetést követően, különböző időben.
Minden érkező anyukának a saját gyerkőcei mondanak verset és énekelnek dalt.
(A vegyes csoport többi tagja, akikre máskor vár a szereplés, addig egy távolabb eső nagy asztalnál rajzolgat csendben.)
Kicsi, formás asztalka, szépen, gondosan megterítve, rengeteg apró, piros papírszívecskével meghintve, illatozó, színes, friss virággal koronázva.
Körben icipici székek, egy-egy a gyerekeknek, egy másik az óvónéninek, egy pedig az anyukának.
A háttérből nagyon halkan, éppen kellemesen hozzánk szűrődik egy kedves, lágy dallam, és máris kezdődhet az ünnepség.
Lara azonnal az ölembe ugrik, szorosan átölel, mellettem balra Márk helyezkedik el, utána Pálma foglal helyet és végül Judit néni zárja a sort.
Néhány percre totálisan megszűnik a világ, csak mi vagyunk... ❤

TENGERKÉK

Esik az eső, mégis kellemes az idő, oviból sétálunk hazafelé.
Az átjárónál felbukkan egy homeless, köszönünk egymásnak illedelmesen.
Néhány szót váltunk, valamiért szimpatikus az ötvenes férfi nekem.
Vállig érő, hullámos, szőke haja csurom vizes, akár egy éppen partot ért újfundlandi.
Tíz éve fedél nélkül, a szálló nála különféle okokból szóba sem jöhet.
Trapéz farmer, garbó és tornacipő, minden nap lefürdik, zseniális a szövege.
Szeme tengerkék, a lélek tükre. Mint széllel könnyedén úszó fodros fellegek.
Akár lehetne fehér lovak bölcs hercege.
Egyszer fent, egyszer lent, engem sem vet fel éppen a pénz ereje, kérem hogy helyzetét cseppet se szégyellje.
Megkérdezem, hogy esetleg ruha is megfelelne-e neki, azt feleli természetesen.
Negyed óra elteltével a könyvtár előtt találkozunk, a Máltai konténerbe szánt (férfi) ruha csomagot átadjuk, aztán a legjobbakat kívánva, ki-ki indul tovább a maga dolgára, elégedetten távozunk.

EGYÜTTÉRZÉS

Reggel, rögtön ovi után beugrok a kis közértbe egyedül, gyerekek nélkül.
Küldetést teljesítek, avagy Fogtündér éppen akcióban (Márk második tejfoga) persze a többiektől is megkaptam a rendeléseket.
Kosaramban semmi egyéb, csupán have a break, have eight Kit Kat.
Felpillantok pénztárcámból, addig néma csend, majd a háttérből totál váratlanul megszólal The Doors - Light my fire, talán éppen nekem címzett üzenete.
A pénztáros néni megértően pillant felém, - óvatosan körbe nézek és belül máris kacagva nevetek - ugyanígy tesz a mögöttem, valamint az előttem álló vásárló is.
Talán derékba tört karrier, esetleg friss szerelmi csalódás.
Ki tudhatja? Nos, a jelek szerint valószínűleg igen. Mindannyiunk lelkében régi emlékek... :D