PALACKPOSTA

2012.03.25., vasárnap, 6:00 – A nyári időszámítás első napján, rögtön ébredés után, a következő szavak törtek felszínre örvénylő elmémből: „Mi lenne ha palackpostában üzenetet küldenénk? Gondoltál rá gyerekkorodban hogy a Duna habjaira bízol egyet?”
Atti: „Arra nem, én találni szerettem volna.”
Málna: „De érdekes! Én meg mindig arra vágytam hogy vízre bocsássak egyet. Megcsináljuk ma?”
Atti: „Persze! És mit írunk bele?”
Málna: „Aki megtalálja, és eleget tesz a játékban foglalt feltételeknek, annak ajándékba küldünk egy Medvecukorbokor c. könyvet.”
Részlet: „Kedves Kincsvadász! … Ui: Hogy mindezt miért? :D Mert gyönyörűen ragyog a jó öreg napkorong, és igazán szerencsésnek érzem magam, amiért éppen ma van a névnapom. XD”
Ismét teljesült egy több évtizedes nagy álmom, és bevallom óriási élmény volt! A hídról izgatottan figyeltük, amint az ezüstösen csillogó, fodrozódó hullámok hátán útnak indul néhány soros levelünk. Pillanatok alatt messzire sodródott, hamarosan már képtelenek voltunk tovább követni.
Zseniális lenne, ha esetleg eljutna egészen a Fekete-tengerig.

KINCS

Valahol hasonlók vagyunk mi ketten, az öreg, derűs narancs színű napkorong, valamint a lendületes, poénkodó, gólya- és szarkalábas, negyvenes. Évszakok jönnek-mennek, mindig, minden változó. Ő meg én mindig jelen vagyunk, olykor félre toljuk a szürke felhőket, este kimerülten, fáradtan lenyugszunk, másnap felkelünk és újra önfeledten, elégedetten ragyogunk. Az oviból érkezem éppen, élvezem hogy még a lépcsőház is kivirult a fényben. A földszinten liftre várakozom, nyílik az ajtó, a fülkében ismerős szomszéd néni, ismeretlen idegen férfi, gyorsan váltjuk egymást. Vidáman köszöntöm őket, látom fontos beszélgetést folytatnak. Viszont üdvözölnek, gomb megnyom, irány a hatodikra fel. Reggelihez készülődöm, vár a finom vörös áfonyás Győri Jó Reggelt keksz, zamatos piros alma, tejszínes panna cotta joghurt, kamilla tea kombó, amivel általában kezdek. A vízforralót éppen töltöm, csengetnek, ajtót nyitok. Az ismeretlent pillantom meg, aki így máris ismerős lett. Alma Málnát keresi, éppen jókor és jó helyen. Mosolyogva beljebb invitálom, kedvesen hellyel kínálom. Súlyos mappák, adatok, onnan egyszerű kérdések, innen egyenes válaszok, gyors, profi ügyintézés. A munkáját végzi, szimpatikus pasas, a megjegyzése totál bejön nekem: „Innen vinni nem lehet, ide csak hozni érdemes.” Tényleg nincs semmim és mégis megvan mindenem. Máris búcsúzunk, egymásnak további szép napot kívánunk.

APPLE BLOSSOM

Igazán tavasz van megint, minden sejtemben élvezem. A legjelentőségteljesebb dolgok sem számítanak és az egészen aprócskák is fontossággal bírnak. Útközben hátamat melengeti a mosolygós napsugár, gesztenyebarna hajam néhány szeleburdi tincse, egy laza mozdulattal, random módon megtekert kontyból kiszabadulva, vadóc módjára integet. Madarak őrületes energiával csivitelnek, macskák lustán, elégedetten sütkéreznek. Vékony ingem nyakig begombolva, alsó csücskét egy kósza pajzán szellő mégis szemtelenül meg-meglebbenti. Kedvemre való, hát engedem. Pezsgek, végtelenül szabad vagyok, mégis holtomiglan-holtodiglan és még az után is hűséges. Trapéz- vs. csőnadrág, néhány éve azt mondtam hogy utóbbit én bizony soha. Persze ha Stradivarius farmer és az istenadta ráadásként ülepes, naná hogy azonmód megváltozik a leányzó fekvése. Never Say, Never Again! Dominika tavaly újította be magának és mikor felpróbáltam, bevallom rögvest beleszerettem. Nem az a tipikus térdig lógó, amiben úgy néz ki egy magamfajta, mint múlt századi bajuszkötős, jégeralsós bácsika. Ez ennél azért lényegesen diszkrétebb, mégis olyan amiben kényelmesen elnyújtózhat képzeletbeli testrészem. Tegnap, éppen a tavasz első napján, váratlanul azt mondta hogy az enyém lehet ha még mindig kérem. Egyszerűen imádom a csajszit! Jószívű, kreatív, lendületes, spontán, merész. És, és, és… Az alma nem esett messze a fájától, vagy a fa nem esett messze az Almától, mindegy is, ez több mint tény. Felkaptam a fejem, kikerekedett a szemem. Mit is tetszett mondani? Valóban kristálytisztán azt hallottam? Biztos? Egészen? Tényleg? Jó! Igen, igen, igen!!! Akkor hát mire várunk drága Hölgyem? Ráér rögtön, de jó lesz azonnal! Úgy vártam a mai napot, mint még soha senki, reggel sietve húztam magamra. Fekete tornacipő, rózsaszín flamingós öv, baglyos karkötő és fekete-piros gömbölyű virágmintás plastic ring. Megújulni több mint zseniális! Hív a nagyvilág, irány a természet, kalandra fel!

TAVASZ

Népsziget, tavasz, ragyogó napsütés. Lágy szellő, vidám madár csivitelés.
Az öreg folyó felett ezüstösen csillogó sirályok könnyeden suhannak.
A homokos partot fodros hullámok nyaldossák unottan.
Köveket és kagylókat formál az idő. Kedvét leli benne, kimérten teszi, észrevétlenül lassan.
Magányos sziklán hajlott korú, deres halántékú, homeless nénike ücsörög.
A fény felé fordul. Tekintete a messzi, végtelen távolba réved. Nyugodt arcán elégedett mosoly.
Ölében békésen doromboló cirmos kóbor macska. A ráncos, megviselt kéz hosszan, finoman simogat.
Szavak nélkül is tökéletesen értik egymást. Jól tudják, nincs egyebük a másik számára, csupán a most hatalma.
Világmindenség, összetartás, szeretet. Emlékek, illatok, képek. Mélyet szippantok a keserédes pillanatból.
Aztán hamar tovább futok, a gyerkőcökkel tutajt építek. Minden a lehető legnagyobb rendben. Köszönöm, jól vagyok. Lélegzek, létezek, élek.