APPLE BLOSSOM

Igazán tavasz van megint, minden sejtemben élvezem. A legjelentőségteljesebb dolgok sem számítanak és az egészen aprócskák is fontossággal bírnak. Útközben hátamat melengeti a mosolygós napsugár, gesztenyebarna hajam néhány szeleburdi tincse, egy laza mozdulattal, random módon megtekert kontyból kiszabadulva, vadóc módjára integet. Madarak őrületes energiával csivitelnek, macskák lustán, elégedetten sütkéreznek. Vékony ingem nyakig begombolva, alsó csücskét egy kósza pajzán szellő mégis szemtelenül meg-meglebbenti. Kedvemre való, hát engedem. Pezsgek, végtelenül szabad vagyok, mégis holtomiglan-holtodiglan és még az után is hűséges. Trapéz- vs. csőnadrág, néhány éve azt mondtam hogy utóbbit én bizony soha. Persze ha Stradivarius farmer és az istenadta ráadásként ülepes, naná hogy azonmód megváltozik a leányzó fekvése. Never Say, Never Again! Dominika tavaly újította be magának és mikor felpróbáltam, bevallom rögvest beleszerettem. Nem az a tipikus térdig lógó, amiben úgy néz ki egy magamfajta, mint múlt századi bajuszkötős, jégeralsós bácsika. Ez ennél azért lényegesen diszkrétebb, mégis olyan amiben kényelmesen elnyújtózhat képzeletbeli testrészem. Tegnap, éppen a tavasz első napján, váratlanul azt mondta hogy az enyém lehet ha még mindig kérem. Egyszerűen imádom a csajszit! Jószívű, kreatív, lendületes, spontán, merész. És, és, és… Az alma nem esett messze a fájától, vagy a fa nem esett messze az Almától, mindegy is, ez több mint tény. Felkaptam a fejem, kikerekedett a szemem. Mit is tetszett mondani? Valóban kristálytisztán azt hallottam? Biztos? Egészen? Tényleg? Jó! Igen, igen, igen!!! Akkor hát mire várunk drága Hölgyem? Ráér rögtön, de jó lesz azonnal! Úgy vártam a mai napot, mint még soha senki, reggel sietve húztam magamra. Fekete tornacipő, rózsaszín flamingós öv, baglyos karkötő és fekete-piros gömbölyű virágmintás plastic ring. Megújulni több mint zseniális! Hív a nagyvilág, irány a természet, kalandra fel!