TENGERKÉK

Esik az eső, mégis kellemes az idő, oviból sétálunk hazafelé.
Az átjárónál felbukkan egy homeless, köszönünk egymásnak illedelmesen.
Néhány szót váltunk, valamiért szimpatikus az ötvenes férfi nekem.
Vállig érő, hullámos, szőke haja csurom vizes, akár egy éppen partot ért újfundlandi.
Tíz éve fedél nélkül, a szálló nála különféle okokból szóba sem jöhet.
Trapéz farmer, garbó és tornacipő, minden nap lefürdik, zseniális a szövege.
Szeme tengerkék, a lélek tükre. Mint széllel könnyedén úszó fodros fellegek.
Akár lehetne fehér lovak bölcs hercege.
Egyszer fent, egyszer lent, engem sem vet fel éppen a pénz ereje, kérem hogy helyzetét cseppet se szégyellje.
Megkérdezem, hogy esetleg ruha is megfelelne-e neki, azt feleli természetesen.
Negyed óra elteltével a könyvtár előtt találkozunk, a Máltai konténerbe szánt (férfi) ruha csomagot átadjuk, aztán a legjobbakat kívánva, ki-ki indul tovább a maga dolgára, elégedetten távozunk.