HAJNAL

Tegnapból ma lett, piros kijelző, 01:05... Mondom... Tartogatom... Jegyzetelek... Majd máskor... Nem, nem mégsem... Megírom... Szóval akkor... Nos? Igen! Most? Tehát...
Na még egyszer fussunk neki!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hófehér és igen szégyenlős mályvacukor, aki a tűz mellett a hold fényében szemérmesen olvadozott...


Örvény

Finom hófehér szégyenlős mályvacukor,
Kecses, pillekönnyű, ellenállása megtört.
Megadta magát, olvadozni kezdett,
Holdfényes februári éjjelen, pontban éjfélkor.

Szállingózó hópelyhek, egy akkord, egy gitár,
Felhők mögül előbújó mosolygós napsugár.
Sikamlós selyem függönyt meg-meglebbentő,
Narancsvirág illatát sodró, könnyed tavaszi szellő.

Büszke, jéghideg vanília fagylalt,
Szemérmetlen, folyékony meleg nyúlós karamella.
Egybefolynak, egymáséi lesznek,
Szeressétek egymást, signore és signorina bella.


Na igen, ez az, így már mindjárt más... Tetszik! Rendben, elfogadva.
Most aztán tényleg futok, gyorsan veszek egy frissítő zuhanyt és irány az álomvilág, mert aztán holnap korán reggel újabb izgalmas nap vár rám, az a bizonyos futás és kerékpározás, a szokásos, éves kerületi fesztivál...
Mit is mondhatnék még? Kíváncsian várom a hasamra ragyogó, hajnaltájt érkező, jó öreg, narancsszínben izzó, gömbölyű korongot.
Egészen biztosan minden porcikámban élvezem majd a napot és ebédre, zamatos málnához méltón, nagykanállal az életet habzsolom. :)
Irgum Brummm Burg