MAMA

Oviból jövet-menet gyakran összefutunk Rózsi nénivel, aki abban a különös hóesésben, az ismeretségünk első percében megkért, hogy egyszerűen csak nevezzem Maminak, ezért meg azért...
Annyira nagyon hasonlít minden tekintetben az én drága jó, imádott Zsuzsa mamámra, (aki már nem lehet köztünk) hogy az már egyenesen elképesztő - ez nem ér.
Szerelem első látásra. Imádom! Már messziről mosolygunk a másikra, mindig megállunk néhány percre, szót váltunk egymással, poénkodunk néhány sort, aztán szép napot kívánva ki-ki megy a maga dolgára.
Márk lett az ő "kis kedvence". Ma reggel is édesen magához ölelte. Arra gondoltam, hogy ezt most éppen úgy csinálta, mint ahogy annak idején velem az én édes nagyim tette, aki a "sharpei kutyuska" kisfiamat már nem ismerhette.
Szép pillanat, egy kósza, boldogságos, szégyenlős könnycsepp. Persze meglehetősen vadul fújt a szél, nyilván csakis az tehette. Néha kissé mamátlannak érzem magam. Legközelebb megkérem, hogy engem is vonjon magához egyetlen röpke másodpercre. :)