TORNACIPŐ

Dél előtt van éppen 10 perccel...
Mindent félre dobok, futok, sietek, hétmérföldes csizmám felhúzom, zuhanok a lifttel, merengek, egyik lábam itt, a másik ott, hamarosan az oviban lépkedek.
Előbb viszont a sötét lépcsőház után, a vakítóan szikrázó napfénybe nézek, úgy biz ám.
Repülnék tovább, ám egy pillanatra a valóságba Visszazökkenek.
Néhány emberre leszek figyelmes, aki éppen a ház előtt beszélget.
"Nagyon meleg van baszd meg!"
"Ja, baszd meg!"
"Kurva hőség!"
Ők már csak tudhatják. Mit számít nekem?
Tudom, hogy szép az élet, jó nekem! Koronámat tornacipőre cserélem, aztán fényes csillagok hátán, avagy tavon tükröződő napsugarak szárnyán, három lelkes, kíváncsi manómhoz igyekszem.