HATÁR

Egyszerű, színes, semmitmondó, magára hagyott, csendes kis szélforgó...
Az imént még úgy tűnt, hogy sorsával elégedett, bár jobban átgondolva, talán kissé unottan és lomhán pöffeszkedett.
Semmi sem állandó, folyton változik minden, már vadul pörög, hovatovább őrülten, eszeveszetten.
Hangosan zörög, kattog, cseppet sem érdekli hogy nem helyénvaló, határozott, startra kész, megállíthatatlan, three, two, one, zero...!
A feszültséget nem bírja tovább, egyenesen az űrbe lövi ki magát, viharos szenvedély, a csillagos ég sem határ.